14.
2008 február 18. | Szerző: Sophie
Nem véletlenül adtam ezt a bevezetőt a 14. bejegyzésnek, de most egy kisebb fajta horrort fogok leírni. Lehet, hogy csak mi fogtuk fel ennyire drasztikusan, de nem hiszem, hogy akárki vidámabb lenne egy ilyen szituációban.
Kedd este/éjjel kezdődött. Hosszú idő után először voltunk úgy igazán együtt apával… Persze utólag okos az ember, lehet, hogy nem kellett volna!?
Mikor kimentem a wc-re, észrevettem, hogy vérzek! Nagyon megijedtem, megijedtünk! Elkezdtem sírni, és mardosott a bűntudat, hogy miért is kellett jól érezni magamat, amikor ezzel esetleg ártottam a babának és persze magunknak is!
Ez a vérzés szerencsére csak egyszer fordult elő, és akkor is eléggé minimális mennyiségben, de ettől függetlenül egész éjjel úgy mentem a wc-re, hogy alig mertem megnézni, hogy vérzek-e még, vagy sem? De nem, az éjszaka hátralévő részében már csak halvány rózsaszín “folyás” szerű dolgot tapasztaltam. Szerdán reggel felébredtünk, készültünk egy átlagos napra, de végül úgy döntöttünk, hogy el kell menni egy nőgyógyászhoz, aki megnyugtat majd bennünket, hogy a babával és velem is minden rendben. Mivel abban a hiszemben voltam, hogy a saját orvosom rendel szerdán reggel, bementünk az SZTK-ba, de úgy, hogy nem is volt időpontom, sőt nem is az én orvosom rendelt…
Mikor felmentünk a rendelőhöz, olyan 1/2 8 felé, teljesen kihalt volt a folyosó. Várakoztunk türelemmel, bár apa inkább fel s alá járkált, de én megpróbáltam higgadt maradni. Kis idő múlva jött egy férfi, fehér köpenyben, aktatáskával és kávéval a kezében. Mikor ott időzött az orvosi rendelő ajtaja előtt, odaléptem hozzá, és megszólítottam! Kiderült, hogy igen, ő az a doki, akit vártunk. Elmondtam neki, hogy mi a panaszom, és hogy csak 10-re van időpontunk, látta, hogy apa is ott toporog, úgyhogy mondta, hogy rendben, meg fog vizsgálni! Még rákérdezett, hogy hány hetes vagyok, és mikor kiejtettem, hogy 13, elkezdte csóválni a fejét. Ekkor nagyon megijedtem, mert tudtam, hogy akkor szerinte is benne van a pakliban a legrosszabb!
Eltelt egy pár perc, mire újra feltűnt az orvos. Kijött hozzánk a folyosóra, elkérte a 12 hetes uh leletemet, ezt megnézte és megnyugtatott, hogy előkészülnek az asszisztenssel, utána megnéz! Ezzel elment a liftek irányába.
Kb. 3/4 8 lehetett, mikor visszajött az orvos a rendelőbe és be is hívott egyből az uh-ba. Bár apát is hívta, de ő inkább kint szeretett volna maradni! Gondolom, hogy ő sokkal jobban izgult, mert valahogy nekem eszembe sem jutott arra gondolni, hogy bármi baja lehet a bébinek! Szóval egyedül mentem be. Hosszú percek teltek el, legalábbis szerintem, mire beizzította az uh készüléket… Hasi uh-t csinált, de szerencsére ott is tökéletesen látszott a pici szívverése, és ahogyan mocorgott a lábacskáival. Az orvos irtó jó fej volt! Mondta a képernyőn feltűnő babának, hogy “anyuci nagyon izgult ám érted!” és nekem is mondta, hogy nézzem nyugodtan a képernyőt és nyugodjak meg, hogy VELE minden rendben! De akkor ugye felmerül a kérdés, hogy mitől a vérzés… Átmentünk a vizsálóba, megnézte a méhszájamat, ami szerencsére teljesen zárt! Valamint megnézett még olyan szempontból is, hogy a vérzés vajon még mindig fennáll, vagy sem? De szerencsére már csak egy lezajlott vérzést állapított meg, aminek mind a ketten nagyon örültünk.
Mikor végzett a vizsgálattal, felöltöztem és váltottunk még pár szót. Mondta, hogy ilyen esetekben mindenképpen pihenést szoktak előírni. Úgyhogy írt a háziorvosomnak egy papírt, hogy vegyen fel betegállományba, illetve mondta, hogy szedjek magzatvédő vitamint. A történethez hozzátartozik, hogy eddig semmilyen vitamint nem szedtem, és nem is tervezem hosszú távon szedni az Elevitet, mert úgy gondolom, hogy a természetes dolgok sokkal jobbak! Azóta úgy vettem észre, hogy minden kiürült, aminek ki kellett ürülnie. Sem vérzés, sem folyás nincs azóta, aminek nagyon örülök, de azért az jó érzés lenne, ha láthatnám őt uh-n. Ameddig nem érzem, hogy mocorog, addig olyan furcsa elhinni, hogy növekedik bennem egy picuri életke! Csütörtökön megyek vissza a saját nőgyógyászomhoz, kíváncsi vagyok, hogy mit mondd, maradjak-e még itthon, vagy sem? Igazából jól esik pihengetni, de azért unalmas is egy kicsit! Főleg ilyen csúnya időben, a négy fal közé bezárva…
Remélem, hogy aki esetleg elolvassa, nem fog megrettenni a nagyon részletes leírástól, de úgy gondoltam, hogy ki kell magamból írni mindent, hogy végre elfelejthessem ezt a rossz emléket, ami remélem, hogy csak egyszeri volt!
Amúgy újra egy fotó a mi kis szemünk fényéről…
13.
2008 február 11. | Szerző: Sophie
Ma voltam a 4D-n, sajnos egy picit csalódás volt, mivel hason keresztül, mivel egyrészt még nagyon pindurka, másrészt meg a hasamon is van egy kis felesleg 😛 Nem nagyon lehetett élvezhetően megcsinálni, de aztán a néni, aki csinálta a vizsgálatot felvette a hüvelyi ultrahangon látottakat a DVD-re ;))
Ez már azért sokkal másabb, mint a hasi uh! itt annyira szépen látszott mindene! kivéve a nemi szervét, mert azt még mindig nem láttuk, illetve nem bocsátkoztak találgatásokba, úgyhogy ez még titok marad közel 1,5 hónapig! Szóval egyszerűen lenyűgöző volt látni, hogy az a kis pöttömke ott a hasamban miket művel! Mert ugye érezni még nem érzek semmit.
Szóval pont aludt mikor megérkeztünk a vizsgálatra, és teljesen nyugodtan szunyókált a pocakomban, mikoris elmentem levetkőzni a hüvelyi uh-hoz és ettől ő is felébredt! 😉 Ott ficánkolt össze vissza. Nyújtózkodott, meg “táncolgatott” is…
Tényleg majdnem elolvadtam!
Ez kész csoda, ami a szervezetemben lezajlik velünk! Apával már meg is néztük a felvételt, ő is teljesen odáig volt, pedig ő múltkor is látta már ezt a kis Virgonckát, de azt hiszem, hogy ezt nem lehet elégszer megnézni!
Szóval a mai nap ebből a szempontból is csodálatos volt! Most megyek, mert kicsit fáradt vagyok, meg lassan jön a sorozatom is 😛 Úgyhogy hamarosan jelentkezem újra, bár most sokáig orvoshoz sem kell mennem, úgyhogy nem sok minden történik majd velünk, bár ki tudja, lehet, hogy hamarosan megérzem, hogy megmoccan! 😛 Már annyira várom…
Újabb jól sikerült uh kép hamarosan…
12.
2008 február 10. | Szerző: Sophie
Stílusosan, a 12. bejegyzés pont a 12 hetes ultrahang vizsgálatról szól! 😉 Pedig nem direkt csináltam…
A héten nagyon nagy nap jött el az életünkben. Elmentünk megnézni Babcit, aki immár kijelenthetem, hogy betöltötte a 12. hetét. Apa teljesen odáig volt a látványtól, mert a gyerkőc össze vissza forgott, pörgött, szóval egy perc nyugta sem volt! Amúgy már 54 mm-re megnőtt 😉 és a nyaki redő vizsgálat is teljesen jó lett, konkrétan 1,3.
Úgy néz ki, hogy leendő apósom el tudja intézni, hogy megnézzük Babcit újra, immár 4D-ben! Tudom, hogy még korán van, de, ha ingyen meg lehet nézni, akkor miért ne? Amúgy is ma azzal álmodtam, hogy ott vagyunk a 4D-n és kisfiút látnak… Mondjuk mindig így érzek, hogy fiú lesz, de apa már leszídott, hogy ne szugeráljam már, mert lehet, hogy kislány és akkor szegény lelkileg sérült lesz. Na persze azért ebben nem hiszek, de én még nem gondolkodom a nevekben sem igazából! Tudom azt is, hogy csak a születés után lesz biztos a baba neme, de azért már most irtóra kíváncsi vagyok!
Pénteken amúgy megvolt a lánykérés is! Megvannak a gyönyörű gyűrűk, apró hibákkal, amit még majd intézünk, mert azért csak kifizetett a párom érte egy rakás pénzt és akkor nem is úgy van megcsinálva, ahogyan azt várná az ember!? Szóval ez picit csalódás volt, de maga az esemény az jól sült el! Egy kicsit azért bekavartam a programot, mert úgy volt, hogy beülünk egy nagyon nívós étterembe, persze ezt én egészen addig, amig oda nem értünk, nem is tudtam, de mikor megérkeztünk és fény derült a turpiszségra, akkor azt kértem, hogy inkább ne menjünk be, mert nekem nem attól lesz emlékezetes a nap, mert egy exkluzív étteremben elköltünk egy vacsorát együtt, hanem inkább attól, hogy elmondjuk egymásnak, hogy mit érzünk a másik iránt, és úgy, hogy a baba már ott növöget a szívem alatt, azt hiszem, hogy ez mindent pontosan megmagyaráz!!! 🙂
Szóval kb. ezek vannak nálunk. Lakásprojectet is intézzük, a nőgyógyászhoz csak 21-én kell mennem. Addig ilyen téren nyugalom van! Úúúúgy szeretném már érezni, hogy mocorog a csöppség! Van egy csomószor, hogy olyan érzésem van, mintha kluttyogna a hasam, de nem alul, ahol most elhelyezkedik Babci, hanem inkább a bordáim alatt, szóval olyan gyomor tájon, úgyhogy biztos ez még nem AZ… Na mindegy, gondolom még pár hét és lassan beindul a gépezet! 😉 A hasam növekedése is kezd látványos lenni, legalábbis tegnap azt figyeltem meg, hogy a hasam most már nem olyan alul, mint régen, hogy egy hurka, meg mégegy, hanem inkább ilyen egybefüggő dombocska. Persze lehet, hogy csak bemesélem… Nem tudom!
Igazából a közérzetemmel még mindig minden a legnagyobb rendben van, étvágyam is van, “hálaistennek” szóval kezdek aggódni a súly miatt, de lekopogom, eddig még mindig nem híztam, vagyis lehet, hogy igen, de a kiinduló állapothoz képest volt egy kis fogyásom eleinte és most zárkózom fel újra a kiinduló súlyhoz! 😉 Remélem, hogy nem leszek olyan nagyon nagy bálna! Nem azért, mert nem szeretnék kövér lenni, csak sajnos rajtam most is van elég sok felesleg, vagy 15kg, és ezt nem nagyon szeretném tovább növelni, főleg, hogy egészségügyileg ez sem a babának, sem nekem nem jó! 🙁
De akkor a lényeg! Íme Babci 12 hetes sztárfotója.
Szegénykém még eléggé furin néz ki, meg talán még ez a kép nem annyira előnyös róla, de majd a 4D 😛
11.
2008 január 29. | Szerző: Sophie
hát megint jó régen jártam itt… 🙁 pedig lenne mit írni, csak közben fórumozok is, és sokszor már csak arra van energiám, hogy elolvassam ott a hozzászólásokat.
amúgy minden rendben nálunk. szervezzük az esküvőt, tegnap pl. a meghívókat intéztük, ma meg megyek megrendelni az örömapáknak a szülőköszöntő ajándékot. meg ugye fotóst is keresünk még mindig, mert akire először gondoltam, ő pont nincs itthon és nem tudja így elvállalni a fotózásunkat. 🙁 cipőt keresek teljes erőbedobással, bár igazság szerint nem akarok belőle nagy ügyet csinálni, mert nem vagyok egy nagyon fehércipős, szóval nem fogok 20.000 Ft-ot elkölteni egy fehér topánkára! az tuti! most jönnek vissza a fotós ajánlatkéréseim. hát olyan 40.000 Ft egy olyan szolid kis esküvői fotózás, amit mi elképzeltünk… kíváncsi vagyok, hogy a grafikus mennyit mondd, mert ő nagyon szimpatikus volt nekünk, kérdés, hogy nála mennyibe kerülne mindez!?
amúgy a babával kapcsolatban nincsen semmi különös. gondolom, hogy ügyesen növekszik a pocakomban, és jövő héten szerdán a 12 hetes uh-n már láthatom őt, hiszen legutóbb, január elején csak egy kis paca volt a képen, most viszont meg már van keze, lába, úgyhogy nagyon várom a nagy találkozást! apa nem jön be, bár megtehetné, de valahogy viszolyog (ezt így írtják vajon??? :)) a hüvelyi ultrahangtól, és ez pedig még ilyen lesz! mindegy, én nem erőltetem, hiszen annak sem lenne semmi értelme!
szóval a babóval ennyi van, remélem, hogy jövő héten már sokkal hihetőbb lesz, hogy lakik bennem valaki… 🙂
a betegállomány lassan letelik… holnap mehetek már dolgozni! hát picit sem vágyom rá, főleg, hogy tudom, hogy kikkel kell együtt lennem, és ők hogyan viszonyulnak hozzám. nem is értem, hogy miért vagyok ilyen kegyes hozzájuk! de azt hiszem, hogy lassan elkezdem hazahozogatni a benti cuccaimat. nem köt igazából már oda semmi és senki! anyuékkal bármikor találkozhatok, szóval még ezt sem mondhatom, hogy miattuk rossz lesz az elválás, a többi kolléga, illetve főnök pedig nem állnak hozzám egyáltalán közel. sokuk eléggé megkeserítette az életemet az utóbbi időben, jobb is lesz, ha a héten megmondjuk a frankót és mindenki tisztában lesz vele, hogy le lehet szállni rólam! sokszor el fogok jönni amúgy is vizsgálatokra, pl. legközelebb a jövőheti uh, ami 1/2 5-től esedékes, szóval nem fogom túlzásba vinni a melót! 😉 eddig sem köszönte meg senki, hogy ha erőmön felül teljesítettem…
na de elég a siránkozásból! délután megyek újra a ruhapróbára!!! 😉
10.
2008 január 22. | Szerző: Sophie
hát újra itt vagyunk… tegnap hajnalban hasmenéssel keltem, ami kitartott egész délelőtt, sőt még délután is voltak kellemetlen pillanataim… nagyon megijedtem, mert nem volt elég a hasmenés, még iszonyatos hányingerem is volt! úgyhogy a védőnőhöz tett látogatás után felmentem anyuékhoz, persze nem volt otthon senki, és lefeküdtem tesóm szobájába aludni. kb. délután 1/2 3-kor ébredtem és akkor már úgy éreztem, hogy minden rendben, de a feketeleves csak ezután jött. délután találkoztam apával és bementünk az önkörmányzatba, hogy bejelentkezzünk az esküvőre, ami ezennel elújságolom, 2008. március 8-án kerül megrendezésre 15 órai kezdettel, a XI. kerületi Szent Gellért téren lévő házasságkötő teremben 🙂 nagyon izgis a dolog…
mikor hazaértünk, már lázam is volt, úgyhogy eléggé megijedtem, mert nem tudtam, hogy mivel ártok, illetve mivel ártok jobban a babának… így inkább nem vettem be semmilyen gyógyszert, hanem már 9 órakor ágybabújtam, és reggelig fel sem keltem! egész éjszaka izzadtam, gondolom, hogy ezért sem kellett pisilni mennem, de reggelre lényegesen jobban lettem! próbálok sokat pihenni, sokat inni és nem megterhelni a gyomromat, úgyhogy még ma is csak diétásat eszem, mert az a tegnapi rosszullét… hát nem kívánom még az ellenségeimnek sem! nem tudom, hogy meddig maradok itthon betegállományban, majd ma délután hívom a háziorvosomat, aztán kiderül, hogy mit mond. ma még szívem szerint nem moccannék ki itthonról, úgyhogy leghamarabb holnap mennék fel hozzá a betegpapíromért! amúgy csütörtökön este megyünk a nőgyógyászhoz. nagyon kíváncsi leszek, mert ő egy új. arra meg méginkább, hogy mikor küld újra uh-ra? olyan régen láttam már Babcit… és annyira jó lenne, ha végre apa is bejöhetne. nagyon drukkolok, hogy ez összejöjjön, elvégre őt is megilleti a szülői büszkeség 😉 a fejleményekről mindenképpen beszámolok, remélem, hogy hamarosan uh képet is tudok majd feltenni magunkról… 🙂
9.
2008 január 15. | Szerző: Sophie
annyira sokmindent történt az elmúlt időszakban, hogy nehéz összeszednem a gondolataimat, pedig már apa is megjegyezte, hogy milyen régen írtam 😉
kezdjük ott, hogy az utóbbi időben, na jó, amióta tudom, hogy Babci ott van a pocakomban, annyira béna vagyok, mint előtte soha. a jó kis jeges úton is elesetem, persze rettentően megijedtem, és mikor visszajöttem, hogy átöltözzek, akkor úgy kifakadt belőlem a sírás, hogy alig akartam abbahagyni. amúgy ez az utóbbi időben eléggé általános állapot, hogy minden sz@ron sírni tudnék. amúgy is érzékeny vagyok, de most… katasztrófa!
remélem, hogy azért ennek az esésnek nem lesznek következményei, mert persze nem fenékre ültem, hanem ahogyan kell, hasra és mellre! figyeltem magam, de nem volt semmilyen vérzésem, vagy pecsételgetésem, bár nem tudom, hogy miért vagyok benne biztos, hogy csak az jelenthet tuti bajt! … remélem, hogy tényleg minden rendben odabennt!
jövő hétfőn megyek a védőnénihez. remélem, hogy odaadja végre a kiskönyvemet, mert már olyan jó lenne egy kis bizonyíték arról, hogy babát várok! 😉 se a hasam nem nő még, és tüneteim sincsenek, na jó a melleim fájdogálnak, meg nagyon érzékenyek, de azért ez elviselhető nyűg. volt egy idő, mikor többet fájt a fejem a kelleténél, de szerencsére ez az idő is elmúlt 😉
szóval csütörtökön szabin leszek. akkor tervezem az ekg-t, illetve az endokrinilógushoz is vissza kell néznem. na meg a másik nagyon fontos dolog, hogy hétvégén azt hiszem, hogy megtaláltuk álmaink lakását… igaz, hogy nem itt van Bp-en, de csak Szigetszentmiklósig kellett menni, hogy olyan elrendezést, olyan árfekvést, és olyan környezetet találjunk, amit el tudunk képzelni az elkövetkezendő 5-10 évre lakhelyünknek, nem utolsó sorban Babci otthonának! szóval csütörtökön megint kimegyünk, és most nem lustálkodva autóval, hanem tömegközlekedve! kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő oda kijutni, de szerintem max. 1 óra! én amúgy is úgy tervezem, hogy a költözés utántól már nem járnék be, de ez még változhat, szóval első körben úgy néz ki, hogy májusban költözünk.
voltunk különben az ötvösnél is, még múlt pénteken, és megrendeltük a gyűrűinket! nagyon szépek lesznek! és az enyémben igaza brill lesz! :))) annyira jó, hogy ez az év ennyi klassz dolgot tartogat számunkra! persze biztos vagyok benne, hogy melós is, de azért gyönyörű elményekkel leszünk tele az idei év végére! 😉
most megyek, mert birizgálja a fantáziámat az a bizonyos krémsajt a hűtőben. meg a tejet is nagyon kívánom, úgyhogy valami kaja után nézünk.
8.
2008 január 3. | Szerző: Sophie
ma voltam ismét ultrahangon!
ennek tudatában pedig már tegnap délelőtt óta azon izgultam, hogy csak mindent rendben találjon az orvos és végre adjon már beutalót a védőnőhöz, hogy végre kapjak kiskönyvet és akkor végérvényesen is kijelenthetem, IGEN, terhes vagyok 😉
ezért tegnap lefekvés után, ameddig apa még zuhanyozott, megbeszéltem Babcival, hogy holnap (azaz ma) legyen ügyes baba és mutasson meg mindent a doktorbácsinak, amit egy ilyen “idős” babának (elnézést, magzatnak) meg kell már mutatnia, és ő úgy tűnik, hogy szófogadó Babci, így ma már láthattuk a gyönyörűszép szívmozgást, ami ilyen kis pulzáló pötty volt az ultrahangos masina képernyőjén!
a leleten pedig ez áll:
uterusban egy ebryo. jó szívműködés. ép szikhólyag. CRL: 8mm. Grav. s. 6
HURRÁ!!!
viszont ezután jött a feketeleves, mégpedig az, hogy kiderült a dokiról, hogy holnaptól bizonytalan ideig nem elérhető, ugyanis súlyos egészségügyi problémája van (szegény!), úgyhogy azt javasolta, hogy keressek valakit, aki a kezelésemet, illetve terhesgondozásomat a továbbiakban ellátná. ugye mondanom sem kell, hogy pont jókor. már talán épp időszerű lenne az első laborok egyike, szóval nagyon nincs vesztegetnivaló időm… sajnos a korábbi orvosom sem praktizál már SZTK keretek között, és lehet, hogy csúnya dolog, de én nem fogok magánrendelésre járni csak azért, mert akkor azt hitetik el az emberrel, hogy ott színvonalasabb a szolgáltatás, illetve jobb a hozzáállás, mint amúgy. én ebben nem hiszek! ha valaki emberileg olyan, illetve a munkáját hivatásnak tekinti, akkor az “ingyé” is ugyanúgy fog dolgozni, mint súlyos összegekért! pl. erre a mostani orvosom, aki bár tőlem egy fillért nem kért sosem, mivel a párom papája és ő egy helyen dolgoztak, de tudom, hogy a pénzes pácienseivel is néha iszonyatosan ordenáré módon tudott beszélni, és hallottam nem is egy kismamát, aki zsörtölődve jött ki a magánrendelésén végzett ultrahangokról, hogy ma megint ilyen meg olyan pokróc, szóval ennyit erről!
mivel a vizsgálat után gyorsan felhívtam a páromat, aki valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a hüvelyi ultrahangomon nem nagyon akart részt venni (:P), így most nem is kísért el kórházba, megállapodtunk abban, hogy a XI. kerületi SZTK-ban ahhoz az orvoshoz fogok bejelentkezni, aki a leghamarabb tud vállalni, mert ugye az előbb már említettem, hogy nem biztos, hogy annyira ráérek, hogy az esetlegesen szimpatikusabb nevű dokihoz kivárjam az a cirka 1 hónapos várakozási idő! szóval rábíztam magam a véleltlenre és a szerencsémre! remélem, hogy legalább most nem fog elhagyni! 😉
szóval hétfőn megyek bemutatkozni az új doktorbácsinak, aki 94-ben végezte el a középiskolát… hát, éppen csak 4 évvel idősebb tőlem! 😀 érdekes lesz!
a másik, amit ma cselekedtem önszántamból és állapotos mivoltomból fakadóan, hogy felhítam a területileg illetékes védőnői rendelőt és pont az én, vagyis a mi védőnéninkkel sikerült beszélnem, szóval meg is tudtam, hogy nem kell semmiféle beutaló, egyszerűen a fent már említett lelet teljes egészében megteszi, hogy hozzá mehessek, és végre kiállítsa a kiskönyvemet. szóval hozzá, Csillához, pedig 21-én megyek! izgalmas kb. 1,5 órás beszélgetésre számítok, kezdve mindenféle kérdezz-felelek típusú akciókkal dúsítva.
izgalmas… elvégre először vagyok terhes! :)) és nagyon élvezem!
7.
2008 január 3. | Szerző: Sophie
tegnap történt meg velem először az, na persze, amióta tudom, hogy babát várok, hogy kb. 3 percenként kellett rohangálnom a wc-re. a párom minden egyes alkalommal megkérdezte, hogy most éppen hová igyekszem, úgyhogy a 3. ilyen alkalomnál már kicsit ingerült voltam, hogy na mégis mit gondolsz… 🙂 abban maradtunk végül, ha nem pisilni mennék, akkor mindenképpen szólok neki, amúgy meg nem.
a másik, ami ezzel a pisiléses dologgal kapcsolatban idegesítő tud lenni, hogy pont akkor telik le az a bizonyos 3 perc, amikor pont a legkényelmesebb pozíciómba sikerült elhelyezkednem. :/
6.
2007 december 28. | Szerző: Sophie
Ma voltunk ismét ultrahangon.
Az orvos szerint alig 5 hetes, látott már némi szívmozgást, úgyhogy “ebből akár még gyerek is lehet” felkiáltással bocsátott utamra. 😉 Tiszta jófej, igaz? Jövő héten kell újra mennem, addigra Babcinak már jobban kell magát produkálnia az ultrahangon, úgyhogy még egy kis izgulás, aztán szépen lassan elérkezünk a terhességem 12. hetéhez, akkor talán végre fellélegezhetünk!
Amúgy tüneteim azóta sem nagyon vannak. Max a vissza, visszatérő fejfájás, ami állítólag a terhességi hormonoktól van, bár ki tudja. Igazából annyira vigyázok magunkra, hogy szinte az utcára sem nagyon teszem ki a lábam, csak, ha tényleg muszáj… Aggaszt ez az újfajta influenza vírus is. Nagyon nem kellene elkapni! :/
A lakásproject is úgy néz ki beindul nálunk, úgyhogy most lesz tennivaló, talán ezzel is jobban elterelem a figyelmem a terhességgel járó aggódástól.
Egyelőre ennyi! B.U.É.K. mindenkinek! :))
15.
2008 április 18. | Szerző: Sophie
Hosszú ideje nem jártam errefelé… Restellem is magam nagyon emiatt! 🙁
Szerencsére minden a legnagyobb rendben nálunk! Elkezdődött a mocorgás, bár néha van, hogy napokig nem is érzem. Szeretném, ha már lerúgná a vesémet, vagy valami biztosabb jele lenne annak, hogy a Picuri itt növekszik a pocakomban.
Jövő kedden megyünk 4D-re ismét, remélem, hogy akkor már biztosra meg tudják mondani a Picink nemét! 😉 Legútóbb a 18 hetes uh-n nem látta a szonográfus néni, de előtte pár nappal voltunk 4D-n, és ott fiú gyanúsnak mondták!
Remélem, hogy szerdán friss hírekkel szolgálhatok, és mivel már csak 9 napot dolgozom, lesz időm újra feltölteni a blogot, hasznos dolgokkal!
Oldal ajánlása emailben
X