5.

2007 december 22. | Szerző: Sophie

Nagyon úgy fest, hogy valami beindult nálunk! 😉

Eddig ugye mindig azért nyafogtam, hogy nincs semmilyen koraterhességi tünetem… Kicsit aggódtam is emiatt, bár most már nem töpregek azon, hogy baj lehet, hiszen nem is lesz, és minden rendben van a pocakomban növekedő pindurival. De már nagyon várom a jövő heti ultrahang vizsgálatot.

Na szóval, ott tartottam, hogy valami van… Egyik este, talán pont csütörtökön, miután törölköztem, észrevettem valami furcsát a mellemen, mert ez is csak az egyiknél volt szembetűnő, hogy iszonyatosan átlátszik a bőröm alatt futkosó sok sok ér…

Az eddig még nem tűnt fel, hogy nagyobb lenne, meg, amit olvastam a Kismamában, hogy kezdene sötétedni a mellbimbóm udvara, de az, hogy az erek iszonyatosan átlátszanak, az tuti fix! Úgyhogy egyelőre ennyi, amiről be tudok számolni, mint újdonság! 😉 Azért ez sem annyira rossz, mint ahogy sokan (szegénykék) megszenvedik az első heteket, hónapokat. Úgyhogy szerencsés vagyok, és persze nem csak ezért, hanem azért is, mert ez a kis Pötty megfogant!

4.

2007 december 20. | Szerző: Sophie

Kihagytam 1-2 napot az írásban… Pedig imádok írni, csak úgy összesűrűsödött a program a karácsony miatt.

Tehát ott tartottam, hogy menni kellett újra a kórházba, mégpedig a 0. ultrahangra!

Szerencsére megállapították, hogy nagyon jó helyen van a petezsák, de azt nagyon sajnáltam, hogy azon belül még nem látszódott semmi. 🙁

Persze, tudom! Türelem! Csak annyira jó lett volna megnyugodni, hogy IGEN, a helyén van, IGEN, benne van az embrió is, és IGEN dobog a piciny szivecskéje is.

No de sebaj, december 27-én hívom a dokit, és 28-án, vagy 29-én megyek újra ultrahangra.

Neki gondolom, hogy jobb szeme van az ilyen kis mütyűrökhöz (most egy asszisztens nő vizsgált), mert úgy tudom, meg tapasztaltam már többször is, mikor vártam rá a kórházban, hogy nagyon sok kismamát küldenek hozzá genetikai ultrahangra.

Szóval bízom benne, hogy minden a legjobban alakul nálunk, így megpróbálom nem is stresszelem magam!

Tünetem azóta sincs, szerencsére, bár mondták már többen is, hogy az is elképzelhető, hogy csak a 6., 7. héten fog jönni a rosszullét, meg a hányingert és a többi dolog.

3.

2007 december 18. | Szerző: Sophie

Ma annyi történt “csak”, hogy ismét elmentem erre a bizonyos ßHCG hormonos vérvételre… Az eredmény megdöbbentő volt, már nyolcszáz valamennyi az az érték, ami ugye pénteken 120 volt.

LEHET, HOGY KETTEN VANNAK? 😉

Holnap reggel ismét irány a kórház, reggel 8-ra ultrahangra vagyok hivatalos! Már nagyon izgulok… Biztosan tudom, hogy minden rendben lesz, csak mégis furi, hogy valaki ott van benne a pocakomban, és APA is annyira kíváncsi, hogy elkísér!

Holnap újra jelentkezek!

2.

2007 december 18. | Szerző: Sophie

Szóval úgy kezdődött, hogy egyik este, egészen pontosan 2007. december 13-án (ami most nem péntekre esett 😉 ) hazafele jövet beugrottam a szemközti patikába és vettem egy tesztet…

Ekkor már pont 1 hete késett, bár sajnos az én esetemben ez nem volt meglepő, hiszen volt már, hogy 39 napra, de olyan is, hogy 17-re jött meg. Nem tudom, hogy miért, de ekkor jött egy belső sugallat, ami arra ösztönzött, hogy vegyek egy tesztet, amit azelőtt sosem tettem mindenféle 1 hetes késés esetén! 🙂

Aztán jött a végtelen körforgás, reggel csináljam meg, vagy még most azonnal? Persze nem bírtam magammal és még akkor este megcsináltam, ami, hát IGEN, pozitív lett! Na nem annyira durván két csíkos, az egyik csík lényegesen halványabban látszott, de azért az már csak pozitív eredményt jelez. Hirtelen az öröm és az aggodalom miatt nem is tudtam, hogy mit kell ilyenkor tenni, így végül felhívtam az orvosomat, akinek mondtam, hogy mi a helyzet. Teljesen rendes volt az ember, mert már másnapra behívott vérvételre, és 2007.12.14-én 1/2 2 magasságában megtudtam hivatalosan is, hogy babát várok! Hurrá, gondoltam, gyorsan írtam is apunak egy sms-t, mert ő szegény 1-től pont egy megbeszélésen ült, szóval hívni nem tudtam volna, bár tudom, hogy az elegánsabb megoldás lett volna, mint egy egyszerű sms, de magamban tartani sem tudtam, meg amúgy is izgult ő is, szóval gyorsan elküldtem az üzenetet és vártam, hogy mikor hív vissza! 🙂

A péntek ezek után iszonyatosan jól telt! Örültünk magunknak, elkezdtük fejben tervezni a dolgokat, hogy akkor most új lakást kellene keresnünk, meg talán össze is kellene házasodni, bár nem, mintha ez lenne a legfontosabb, mármint az esküvő, de azért ez is felvetődött! A részletekről majd úgyis írok később, mert egyelőre semmi konkrétum nincs még!

Szóval most kb. ott tartunk, hogy a vérvételem eredménye ßHCG-m 120-as lett, ami az orvos szerint egyértelmű terhesség, hogy hol helyezkedik el a baba, azt majd egy ultrahangos vizsgálat során fogja megállapítani, de olvastam a neten, hogy kb. 1% a méhen kívüli terhességek gyakorisága Magyarországon. Így bízom benne, hogy én a nagy átlagba, abba a 99%-ba tartozom és Babci jó helyen van és alig várja, hogy megszülethessen!

Sajnos muszáj magamat ilyen pozitív gondolatokkal traktálnom, mert eleggé beparáztam, főleg, hogy az eddigi hormonvizsgálatok legtöbbje azt igazolta, hogy spontán peteérésem nem nagyon van, szóval megfordult a fejemben az is, hogy esetleg csak a hormonjaim játszanak velem, és lehet, hogy nem is várok babát!? Persze ez nem lehetséges! Mert nem akarom, hogy így legyen! Ezekután, hogy folyamatosan agyalok ilyen baromságokat, tegnap felhívtam újra az orvosom és megpróbáltam a beígért következő vizsgálat időpontját előrébb hozatni, de neki sajnos nem én diktálok… 🙁 Eléggé fura fazon az orvos. Nem tudom például még azt sem, hogy nála szeretnék-e szülni, mert a stílusa időnként kiborító! Most is kicsit úgy éreztem, hogy a mi babánk neki csak egy a 100-ból, 1000-ből, akarmennyiből, de nekünk igenis Ő a legfontosabb! Így addig idegesíthettem, szerintem, amíg kibuliztam, hogy legalabb egy újabb vérvételt csináljon már. Kiskönyvem még úgysincs, így megint 300 Ft vizitdíj, de kit érdekel, ha ettől megnyugszik a lelkem! 😉 Szóval a ßHCG hormon elvileg csak terhes nőkben termelődik, bár olvastam én már egyebeket is, de induljunk ki az alaphelyzetből! Tehát a terhesség korai szakaszaiban is már kimutatható a hormon termelődése, így működnek pl. az otthoni terhességi tesztek is, és az a tulajdonsága ennek a hormonnak, hogy kb. 2,5 naponta az érték megduplázódik. Tehát ha jól gondolom, akkor nekem most, a pénteki vérvétel után eltelt 3 napom, ez a mai a negyedik, így már simán 240 fölött kellene lennie az értéknek! És ebben is bízom, hogy ennyi, vagy e fölött fogja délután bediktálni az orvos.

Amúgy ezt leszámítva nagyon jól vagyok! Szerencsére semmilyen kisterhes panaszom nincs. Nincs hányingerem sem, meg nem is rohangálok folyton a wc-re pisilni, de az már biztos, hogy a kávét “azóta” nem kívánom. Gondolom, hogy ezeknek a tipikus jeleknek a hiányi is dolgozik bennem, szóval ezért is stresszelek a kelleténél jobban azon, hogy most akkor biztos, hogy jó az az eredmény, amit mondtak, vagy sem!? Mi már úúúúúgy beleéltük magunkat! 😉

Egy pár adat…

2007.11.09-én jött meg utoljára, úgyhogy ez most a 40. napom…

További részletek remélem, hogy délután! Amúgy már azt is tudom, hogy az első uh vizsgálatra valamikor a két ünnep között kerül sor, amikor már kb. 7-8 hetesek leszünk! 😉

1.

2007 december 18. | Szerző: Sophie

Babát várok!!!

Ez akkora hír nekünk, hogy úgy gondoltuk, nem is szeretnénk sokáig titkolni, hiszen szeretnénk, ha mindenki velünk örülne.

Azt is elhatároztuk (Párommal), hogy elkezdek blogolni a várandósságomról, érzéseimről, hogy aztán, ha úgy alakul, egyszerűen csak kinyomtatva, egy kis naplót tudunk ajándékozni a mi kis Kincsünknek! 😉

Remélem, hogy egy idő után nem csak nekünk lesz jó (vissza)olvasgatni a bejegyzéseket, hanem esetleg más is tud belőle meríteni, vagy esetleg babavállalás előtt elolvasva átélheti az a hihetetlen plusszt, amit nekünk már idáig is adott, pedig még csak nagyon az elején járunk!