2.

2007 december 18. | Szerző: Sophie |

Szóval úgy kezdődött, hogy egyik este, egészen pontosan 2007. december 13-án (ami most nem péntekre esett 😉 ) hazafele jövet beugrottam a szemközti patikába és vettem egy tesztet…

Ekkor már pont 1 hete késett, bár sajnos az én esetemben ez nem volt meglepő, hiszen volt már, hogy 39 napra, de olyan is, hogy 17-re jött meg. Nem tudom, hogy miért, de ekkor jött egy belső sugallat, ami arra ösztönzött, hogy vegyek egy tesztet, amit azelőtt sosem tettem mindenféle 1 hetes késés esetén! 🙂

Aztán jött a végtelen körforgás, reggel csináljam meg, vagy még most azonnal? Persze nem bírtam magammal és még akkor este megcsináltam, ami, hát IGEN, pozitív lett! Na nem annyira durván két csíkos, az egyik csík lényegesen halványabban látszott, de azért az már csak pozitív eredményt jelez. Hirtelen az öröm és az aggodalom miatt nem is tudtam, hogy mit kell ilyenkor tenni, így végül felhívtam az orvosomat, akinek mondtam, hogy mi a helyzet. Teljesen rendes volt az ember, mert már másnapra behívott vérvételre, és 2007.12.14-én 1/2 2 magasságában megtudtam hivatalosan is, hogy babát várok! Hurrá, gondoltam, gyorsan írtam is apunak egy sms-t, mert ő szegény 1-től pont egy megbeszélésen ült, szóval hívni nem tudtam volna, bár tudom, hogy az elegánsabb megoldás lett volna, mint egy egyszerű sms, de magamban tartani sem tudtam, meg amúgy is izgult ő is, szóval gyorsan elküldtem az üzenetet és vártam, hogy mikor hív vissza! 🙂

A péntek ezek után iszonyatosan jól telt! Örültünk magunknak, elkezdtük fejben tervezni a dolgokat, hogy akkor most új lakást kellene keresnünk, meg talán össze is kellene házasodni, bár nem, mintha ez lenne a legfontosabb, mármint az esküvő, de azért ez is felvetődött! A részletekről majd úgyis írok később, mert egyelőre semmi konkrétum nincs még!

Szóval most kb. ott tartunk, hogy a vérvételem eredménye ßHCG-m 120-as lett, ami az orvos szerint egyértelmű terhesség, hogy hol helyezkedik el a baba, azt majd egy ultrahangos vizsgálat során fogja megállapítani, de olvastam a neten, hogy kb. 1% a méhen kívüli terhességek gyakorisága Magyarországon. Így bízom benne, hogy én a nagy átlagba, abba a 99%-ba tartozom és Babci jó helyen van és alig várja, hogy megszülethessen!

Sajnos muszáj magamat ilyen pozitív gondolatokkal traktálnom, mert eleggé beparáztam, főleg, hogy az eddigi hormonvizsgálatok legtöbbje azt igazolta, hogy spontán peteérésem nem nagyon van, szóval megfordult a fejemben az is, hogy esetleg csak a hormonjaim játszanak velem, és lehet, hogy nem is várok babát!? Persze ez nem lehetséges! Mert nem akarom, hogy így legyen! Ezekután, hogy folyamatosan agyalok ilyen baromságokat, tegnap felhívtam újra az orvosom és megpróbáltam a beígért következő vizsgálat időpontját előrébb hozatni, de neki sajnos nem én diktálok… 🙁 Eléggé fura fazon az orvos. Nem tudom például még azt sem, hogy nála szeretnék-e szülni, mert a stílusa időnként kiborító! Most is kicsit úgy éreztem, hogy a mi babánk neki csak egy a 100-ból, 1000-ből, akarmennyiből, de nekünk igenis Ő a legfontosabb! Így addig idegesíthettem, szerintem, amíg kibuliztam, hogy legalabb egy újabb vérvételt csináljon már. Kiskönyvem még úgysincs, így megint 300 Ft vizitdíj, de kit érdekel, ha ettől megnyugszik a lelkem! 😉 Szóval a ßHCG hormon elvileg csak terhes nőkben termelődik, bár olvastam én már egyebeket is, de induljunk ki az alaphelyzetből! Tehát a terhesség korai szakaszaiban is már kimutatható a hormon termelődése, így működnek pl. az otthoni terhességi tesztek is, és az a tulajdonsága ennek a hormonnak, hogy kb. 2,5 naponta az érték megduplázódik. Tehát ha jól gondolom, akkor nekem most, a pénteki vérvétel után eltelt 3 napom, ez a mai a negyedik, így már simán 240 fölött kellene lennie az értéknek! És ebben is bízom, hogy ennyi, vagy e fölött fogja délután bediktálni az orvos.

Amúgy ezt leszámítva nagyon jól vagyok! Szerencsére semmilyen kisterhes panaszom nincs. Nincs hányingerem sem, meg nem is rohangálok folyton a wc-re pisilni, de az már biztos, hogy a kávét “azóta” nem kívánom. Gondolom, hogy ezeknek a tipikus jeleknek a hiányi is dolgozik bennem, szóval ezért is stresszelek a kelleténél jobban azon, hogy most akkor biztos, hogy jó az az eredmény, amit mondtak, vagy sem!? Mi már úúúúúgy beleéltük magunkat! 😉

Egy pár adat…

2007.11.09-én jött meg utoljára, úgyhogy ez most a 40. napom…

További részletek remélem, hogy délután! Amúgy már azt is tudom, hogy az első uh vizsgálatra valamikor a két ünnep között kerül sor, amikor már kb. 7-8 hetesek leszünk! 😉